Abbahagyni vagy újrakezdeni? Sokszor eszembe jutott ez az elmúlt 4 hónapban. Hiányzik a blogírás, sajnálom hogy így elmaradtam vele. Bepótolni lehetetlen, naprakész információkkal nem szolgálhatok ebből az időszakból, de nem adom fel, szeretném folytatni.
Csak mesélek, jó? Legyen ez egy átvezető bejegyzés, amelyben nem írok mély részleteket, csak nagy vonalakban leírom a történteket.
Anya a "mázlista álláskereső"
Bennem volt a para, mert tudtam, hogy el "kell" helyezkednem ősszel, különben elég nagy gondban leszünk. Nem volt hova visszamennem dolgozni, szóval álláskeresés...
Júniusban kezdtem igazán, komolyabban foglalkozni a meló keresésével, de szerencsére nem volt időm nagyon belemerülni, mert... egyszercsak jött egy lehetőség, felhívott egy rokon, hogy lenne egy munka...én pedig nem akartam hinni a fülemnek. Két nap múlva mentem állásinterjúra, ahol engem választottak. Tényleg hihetetlen volt. Két hét betanulás, majd irány dolgozni.
Minden olyan gyorsan történt
Nem volt időnk semmire felkészülni. Júliusban elkezdtem dolgozni, így Panka apára és a mamákra maradt napközben. Nehéz volt ez mindannyiunknak, hiszen az alap felállás az volt addig, hogy én vagyok napközben a lánnyal születése óta. Egyetlen napot sem töltöttünk külön még...szóval gondolhatjátok. Így utólag azt mondhatom, hogy mindenki nagyon jól viselte ezt a helyzetet, ügyesek voltunk.
Augusztusban beszoktatás
(Csiga-biga csoport, jele: dobókocka)
Két hét szabadságom volt augusztus elején. A nyaralás helyett bevállaltuk a bölcsis beszoktatást, mert mindenképpen szerettem volna ott lenni én is. Őszintén azt gondoltam korábban, hogy sokkal nehezebb lesz. Panka pillanatok alatt elfogadta a helyzetet és beilleszkedett a közösségbe. Két-három napig voltunk ott vele háttérszereplőként, aztán "el lettünk küldve" kis időre, majd egyre hosszabb időkre. Aztán egyszer azzal fogadtak, hogy már alszik...igen, magától lefeküdt ebéd után a bölcsiben...az én nem alvó lányom. :) Megjegyzem azóta is nagy alvó, képes 2,5-3 órát lenyomni, DE csak a bölcsiben. Ezen kívül különösen nagy evőnek számít a csoportban. Azóta is szeretjük a bölcsit, de erről rengeteget tudnék mesélni...és fogok is.
Szeptembertől "nagyüzem"
Szeptembertől éljük az átlagos családi életet: apa és anya dolgozik, a gyerek a bölcsiben. Megy ez minden gond nélkül. Azóta voltunk már betegek, és most is azok vagyunk, ami némi bonyodalmat és szervezést igényelt/igényel, de ezt is megoldottuk/megoldjuk. A részletekkel a következő bejegyzésben/bejegyzésekben jövök.
A lényeg, hogy jól vagyunk
Igen, így van. Megszokva az új élethelyzetet remekül érezzük így magunkat. Imádjuk a bölcsis, okos lányunkat. Ő pedig szereti a bölcsit. Szerintem nagyon jó hatással is van rá, így én egyértelműen bölcsipárti vagyok még jobban, mint korábban. Anya szereti még, hogy dolgozó Anya lehet, felnőttek között tevékenykedhet, és felnőtt dolgokkal is foglalkozhat végre. Apa mit szeret? Nem tudom, ezt tőle kellene megkérdezni. :)
Befejezésül álljon itt egy friss kép Pankiról:
0 comments:
Megjegyzés küldése