Alig több mint egy hete vagyunk itthon. Panki hihetetlen fejlődésen ment keresztül ez idő alatt. Beszédben és mozgásban is látok változásokat. A magyar levegő jót tesz neki. :o)


Én nem féltem. Egyáltalán nem. Mert már láttam, amikor a Panni, a tengerimalac szült. Mamánál. Megmondom őszintén, hogy a tengerimalac igazi hős volt, mert minden segítség nélkül pottyantott vagy hatot pár perc alatt, ehhez képest mi igencsak megküzdöttünk a könnyűnek titulált szüléssel. Azért persze jó volt."Jó, hogy élsz,
Megadsz mindent,
És így teljes lett az életem,
Hisz létezel."(Szekeres Adrienn: Kicsi szív)


Megszületett a tizenegy hónapos beszámolóm. Nem voltam túl bőbeszédű ebben a hónapban, de ami késik nem múlik. Az évvégén lehet meg is untok majd engem, annyi mesélnivalóm lesz. ;o) Az első szülinap, a költözködés, imerkedés az otthoniakkal...sok-sok izgalom vár ránk. Nagyon várjuk már!
Elkészültem a 10 hónapos beszámolómmal. Ami nagy szó, mert amióta Panka mindenhol feláll és elér mindent, nem viseli el a laptopot, ha nyitva van, megtámadja azt. Arról nem is beszélve, hogy rossz néven veszi, hogyha nem vele foglalkozom és ezt jelzi is. Így nehezen tudok gép elé ülni. Két hónap múlva szülinapozunk! :o)

