Valaminek a kezdete

Hamarosan új fejezet kezdődik az életünkben. Legyen ez a bejegyzés ennek egy bevezetése!

Még nem írtam erről nektek. Decemberben elhagyjuk Kanadát, és visszaköltözünk Magyarországra. Azzal, hogy konkréttá vált az utazás időpontja sokkal közelebbinek tűnik már. Minden áldott nap ezen jár az eszem, és az ehhez kapcsolódó teendők kötnek le. Izgatott már a kicsi család! :o)

Közel másfél éve, hogy elbúcsúztunk a családtól és a barátainktól, felültünk a repülőre és irány Kanada. Fogalmunk sem volt arról, hogy ilyen sokáig nem fogunk találkozni. (Az eredeti tervek szerint egy évig maradtunk volna csak, mert a férjem egy éves ösztöndíjat kapott.) Közben gyökerestől felfordult az életünk. Új, ismeretlen, idegen nyelvű környezetben kellett boldogultunk nem is akármilyen helyzetben, hiszen Panka akkor már úton volt. Illetve Vuki, mert még nem tudtuk, hogy kislányunk lesz. Bevallom féltünk is ettől rendesen. Egyedül voltunk, és az első gyermekünket vártuk a világ másik végén, távol a szeretteinktől.

Decemberben megszületett a pici lány, de sajnos a nagy távolság és az anyagiak nem tették lehetővé, hogy meglátogassanak bennünket az otthoniak. Megküzdöttünk a helyzettel, és büszkén mondhatom jól megoldottuk a kezdeti nehézségeket a férjemmel kettesben. Felnőttünk, szülők lettünk, egy tüneményes kiscsajszi anyukája és apukája. Gyorsan összekovácsolódott a kis család. :o)

Panka pont egy éves lesz, amikor hazautazunk. Furcsa helyzet ez. Ketten jöttünk és hárman megyünk haza. A kislányunk csak az képernyőn keresztül ismerkedett eddig a családdal. Személyesen Gergővel és Renivel találkozott csak. És fordítva is igaz ez, a nagyszülők, a nagybácsi és a barátaink csak képek, videók vagy videó beszélgetések alkalmával talákoztak Pankival.

Végre személyesen is bemutathatjuk a kis büszkeségünket mindenkinek. Többek között ez is oka a nagy izgalomnak. :o) Nem tudom elképzelni a reakciókat egyik részről sem. Kicsit félek, hogy megterhelő lesz Panka számára az új helyzet, a sok izgalom. Mindenki őt akarja majd, amihez egyáltalán nincs hozzászokva. A gyerekek imádják a nyüzsgést, remélem neki sem lesz ez gond!

Ez lesz talán életünk legszebb Karacsonya. Még soha nem vártuk ennyire. Panki még nem is sejti a sok meglepetést. :o) Azt hiszem rengeteg mesélnivalóm lesz majd az év utolsó napjaiban. ;o)