Ma reggel kicsit váratlanul ért, amikor Panka közölte: "Anya ne vegyünk fel pelust, bugyit kérek." Igazából kicsit megzavarodtam, mert nem voltam erre felkészülve.
Körbe-körbe rohangáltam a lakásban, hogy összevadásszam a holmit, amire szüksége lehet. Mennyi bugyit és váltó ruhát és milyet? Közben pedig azon járt az agyam, hogy mi történik ha útközben becsurog neki? Hogyan fog erre reagálni? Hogy fog működni a dolog a bölcsiben, ahol nem lesz annyi figyelem rá, mint itthon? (itthon képes óránként 2-3-szor is ráülni a bilire) Többször megkérdeztem, hogy felvegyük-e a pelust, de határozottan azt monta, hogy "nem". Közben arra gondoltam, hogy bíznom kell benne, biztosan komolyan gondolja, megérett rá. Gyomorideggel indultam reggel.
Gond nélkül odaértünk a bölcsibe (illetve kicsit elkéstünk a reggeli izgalom miatt) és boldogan besétált a csoportba, ahol mindenkinek elújságoltuk, hogy bugyit visel Panka ma. :) Én is boldog voltam, hogy beadtam a csoportba és kíváncsian vártam a délutánt, hogy vajon hogy sikerült ez a nap.
Szuper volt a csajszi! Nem csurgott be pisi a bugyiba, átöltözni nem kellett. Alvás közben volt rajta pelus, amibe ébredés után uzsonna tájban félig becsusszant a kaki. A másik fele a WC-be ment. :)
És közölte a gondozókkal, hogy ő már "Nagylány", ezért bugyit hord.
Tényleg...milyen nagy már. :)
0 comments:
Megjegyzés küldése