Adventi készülődés

Hosszú évek óta talán most várom a legjobban az ünnepeket. Persze ez így nem teljesen igaz, mert két évvel ezelőtt Pankát vártuk év végére és az sem volt semmi...de akkor Őt vártuk és nem foglalkoztatott annyira a Mikulás, a Karácsony stb. Idén már októberben azon agyaltam, hogy mit fogunk kreatívkodni Pankival a lakásban, megyünk majd Mikulás bulikra, jön a szülinap, és hová tesszük majd a Karácsonyfát. Hiszen olyan korban van már a lány, hogy be lehet már vonni ezekbe a dolgokba és így Ő is nagyon készül. :o)

Nem telik úgy el nap, hogy ne lenne szó itthon a Télapóról vagy a Karácsonyról. Panka télapós, hóemberes dalokat énekelget és mondókázik, nem győzzük csodálni annyi mindent megtanult már. A bölcsiben most tanulják ezeket a dalokat, verseket, mi meg szeretettel hallgatjuk a kisasszonyt itthon és együtt énekelünk. Ez olyan jó. :o) 

Ezen a héten, szerdán adveni készülődésre hívták a szülőket a bölcsibe, hogy együtt kézműveskedjünk a gyerekekkel. Már nagyon vártam. Mindig nagyon jók ezek a közös programok, mert bizony sok ilyet szervez a bölcsi. 

Kedd éjszaka viszont rosszul lettem. Tessék... benyaltam egy hányós vírust, csak hogy valaki mégis beteg legyen ezen a héten is. Aznap egész nap vacakul voltam, ráadásul a munkahelyen próbáltam ezt átvészelni. Ezt inkább nem is részletezném, mert mindenki el tudja képzelni. Délután már alig tudtam haza botorkálni lázasan és enyhén kiszáradva. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy így nem tudtam elmenni a kézműveskedni a kicsikkel. Esküszöm ez sokkal jobban fájt, mint az, hogy a halálomon voltam. Így Apa ment el adventi asztaldíszt készíteni Pankival, amíg én az ágyat nyomtam délután.

Panka aznap nagy boldogan jött haza. Kezében a dísszel, nagy hanggal, mosolyogva jött oda az ágyamhoz:
"Anyucika boldog szülinapot!" :o))))

És a kezembe nyomta, amit készítettek. Annyira cuki volt...

Azóta az asztaldísz már leamortizálódott egy kicsit, mert folyton át szeretné szervezni Panki, de majd kicsit rendbe teszem az ünnepre. Le is fotózom és felteszem ide később. Sajnos Apa elfelejtett fényképezőt vinni a bölcsibe, így nincsenek fotók. Ezzel nincs szerencsénk, mert a múltkori bulira én ugyan vittem magammal gépet csak éppen nem volt benne a memóriakártya...

Erről jut eszembe volt bölcsis fotózás is a héten. A gondozónőnk szerint csúcs aranyos volt a csajszink, végig pózolt a fényképezőgépnek. Nagyon kíváncsi vagyok a fotókra!

Én azóta jobban vagyok, fáj még a hasam de már eszek rendesen. Lekopogom a többieken nem jött még ki. Ezt leszámítva szuper volt ez a hét. Panka kiegyensúlyozott és jókedvű babóca volt egész héten. Éppen ideje volt már ennyi betegség után. Semmi baj nem volt vele a reggeli "nem akarok a bölcsibe menni" cirkuszt leszámítva, ami természetesen csak nekem szól, hiszen amikor beadom a csoportszobába és becsukódik az ajtó mögötte rögtön csend lesz. Délután pedig már azzal fogadnak, hogy jól viselkedett, nem sírt, nagyon aranyos volt. :o)

Kora délután kezdtem írni ezt a bejegyzést, ekkor még jól volt a lány. Estére megint belázasodott. Egyszerűen nem hiszem el...